Sárközy Lajos és zenekara is fellép a Mesterségek Ünnepén

 

Sárközy Lajos Junior príma-díjas hegedűművész. A klasszikus a jazz és cigányzene műfajokban is méltán elismert, többszörös díjnyertes zenész. A legkülönbözőbb színpadokon állt már világszerte. Nevét nemrégiben az egész ország megismerte a Kamara Virtuózok vetélkedőnek köszönhetően. Sok híresség keresi fel azt az éttermet, ahol napról napra zenél és őrzi az éttermi cigányzene örökségét. Szíve csücske is ez: a kávéházi roma muzsika régi fényében tündököljön. Zenekarával az „Úton van a Cziffra Központ Project” keretében lép fel a Mesterségek Ünnepén. Így aztán először Cziffra Györgyről kezdtünk beszélgetni.

 

Mesterségek Ünnepe: Mi az, ami Önöket összeköti, ami miatt Cziffra György személye megragadta?

Sárközy Lajos: Először is nagy büszkeség, hogy volt egy roma származású ember, aki ilyen magaslatokba tudott eljutni, aki világszinten elismert művész lett. Aki méltó a minden idők egyik legnagyobb zongoristája címre. Másfelől Cziffra Györgyéknél is zenész volt az egész család. Én magam is tradicionális muzsikus családba születtem. 150 évre visszamenőleg mindenki zenész volt nálunk. Ezen kívül én is játszom kávéházban és nagyszínpadokon is, ahogyan ő is tette.

MÜ: Ő zongoraművész volt, az Ön hangszere a hegedű, de a stílus közös: lokál zene, éttermi zene, bárzene, melyik a helyes?

Sárközy Lajos: A történelmi helyzetből adódóan, lehetőségek hiányában, származásából fakadóan, számos ellenségének, irigyének köszönhetően Cziffra György nem jutott koncertlehetőséghez. Ezért kénytelen volt éjszakai lokálokban zongorázni, persze ezekre a helyekre egész rajongótábor követte. Volt azonban olyan ínséges idő is, amikor kidobó embernek állt.

Amit mi játszunk hasonló, én inkább kávéházi magyar cigány zenének hívom.

MÜ: Önnek is fényes sikerei voltak már a legkülönbözőbb műfajokban ezek mindig párhuzamosan futottak?

Sárközy Lajos: Igen mindvégig. 5 évesen klasszikussal kezdtem a zeneiskolát. De előtte már édesapám két-három éves koromtól tanított otthon. Aztán 13 évesen felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek osztályába.

Édesapám cigányprímás lévén, nálunk egész nap ment a magyar nóta, de ő is nagyon szerette a jazzt, a klasszikusokat, hiszen szintén zeneakadémiára járt még annak idején, szóval nálunk minden műfaj hallható volt otthon. Én meg belecsöppentem ebbe a világba és magam is mindig, mindet szerettem játszani. Például 15 évesen már nemzetközi jazz hegedű versenyt nyertem. Természetesen a magyar nótát is szívesen játszottam. Aztán 18 évesen saját zenekart alapítottam. Azóta töretlenül kávéházi cigányzenét játszom, mindennap étteremben zenélek, emellett koncertezem is.

MÜ: Ugyanaz a zenekar mindenhez?

Sárközy Lajos: Igen. Sokoldalú zenészeket akartam választani, klasszikusan is képzett társakat, de olyanokat, akik otthonosan mozognak a vendéglátáshoz tartózó műfajokban is.

MÜ: Nem mindig tapasztaljuk a műfajok egyenrangúságát, sokan magas lóról tekintenek le a cigány zenére, magyar nótára mi ennek az oka? Miközben Ön azon dolgozik, hogy föloldja az ellentétet.

Sárközy Lajos: Igen, nagy harcosa vagyok ennek, a szakmában azt mondják, én vagyok az utolsó ember, aki helyreállíthatja az egyensúlyt. Ez az egyik zenei misszióm, minden vágyam ezt beteljesíteni.

Ahogy köztudott a rendszerváltás után nagy változás volt ezen a téren is. A valaha patinás éttermi zenélést sikerrel szorították háttérbe bizonyos érdekek. Sokan azt szerették volna, ha nem ehhez kötik a magyarokat, Magyarországot. Pedig előtte nagyonis működött a dolog: a gasztronómiánk és a cigányzene tömegeket vonzott ide. Ők meg vitték Magyarország hírét külföldre, minden étteremben, hotelben, akár kispresszóban meg voltunk becsülve.

Persze szerencsére ma megint egyre többen keresik ezt. Hozzánk is sokan járnak a zene miatt. Hatalmas érték ez és most látok is fellendülést, mi is rengeteget dolgozunk rajta, hogy megint méltó helyen legyen a stílus, a cigányzene egykori fényében tündököljön.

MÜ: Ha minden jól megy és beteljesíti a küldetését, hogyan képzeli a kávéházi cigányzene helyzetét mondjuk 10 év múlva?

Sárközy Lajos: A 90-es évek elején, a hanyatlás idején, a szülők nem akartak olyan kenyérkeresetet a gyerekeiknek, amiből úgy gondolták, hogy nem fognak megélni. Így klasszikus zenésznek tanultak a fiatalok, vagy nem is lettek zenészek. Sok helyen megtört a tradíció.

Éppen ezért nagyon fontos az oktatás, hogy legyen utánpótlása a műfajnak. Hiszen ezt a zenét ma hivatalosan sehol sem oktatják. Szóval szeretnék egy olyan iskolát, vagy osztályt, ahol e szakma neves képviselőitől leshetik el a fiatalok a fogásokat. Ez az első és a legfontosabb feladat. A további generációk képzése.

MÜ: Azt mondta sokan keresik Önöket ma is, mi a legkedvesebb története erről?

Sárközy Lajos: Szerencsére egyre több van… Két éve például a Berlini Filharmonikusok Budapesten koncerteztek. Eljutott hozzájuk a hírem, kíváncsiak voltak rám. Ezért a vonós kar lefoglalta az éttermet, ahol játszom, hogy meghallgassanak bennünket. Amikor bementem, mondták a vezetők, hogy prominens vendégek érkeznek, de gondoltam vicc. Aztán egyszer csak látom, hogy özönlenek be az emberek, csellótokkal, hegedűtokkal a kezükben. Mi pedig játszottunk nekik. Nagyon tetszett mindenkinek, gratuláltak, elismerően nyilatkoztak. Majd egy cikket is megjelentettek, amelyben jó szívvel küldtek hozzánk mindenkit, aki Budapestre látogat.

A múlt hónapban pedig, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze, karmestere Leonidas Kalakos járt a magyar fővárosban. Eljött hozzánk is az étterembe. Aztán két nappal később visszatért ismét. Hatalmas közös muzsikálást csináltunk, óriási élmény volt és nagy barátok lettünk.

De nagy öröm és megtiszteltetés volt múlt hónapban a Miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon egy színpadon állni Balázs János zongoraművésszel és Kesselyák Gergely karmesterrel is.

MÜ: Hogy lehet egy-egy ilyen élmény után lefeküdni aludni, vagy élni a mindennapokat?

Sárközy Lajos: Elképesztően jólesnek ezek az elismerések, hihetetlen feltöltődések ezek az esték. Hiszen olyan művészekről van szó, akiknek a felvételein nőttem fel és csak álmomban gondoltam, hogy egyszer majd ők hallgatnak engem, vagy közösen játszhatunk. Ezek még inkább a gyakorlásra, munkára ösztönöznek. Arra, hogy tegyem a dolgom, hogy továbbadjam minél több embernek az értékeket.

MÜ: Mivel készül Sárközy Lajos és zenekara a Mesterségek Ünnepére?

Sárközy Lajos: Ugye az elmúlt hónapokban a klasszikus oldalunkról is megismerhetett minket az ország…

MÜ: …a Kamara virtuózokra gondol.

Sárközy Lajos: Igen, amiben az volt a különleges, hogy cimbalommal játszunk klasszikus muzsikát, talán ilyen felállás még nem is volt. Ezt az oldalunkat is felvillantjuk megint, de természetesen magyar szerzőktől, magyar darabokat is műsorra tüzünk, amikben a magyar virtus is megmutatkozik

MÜ: Várjuk önöket szeretettel!

Sárközy Lajos és zenekara a Mesterségek Ünnepén, augusztus 17-én szombaton 16.30-tól lép fel, a Savoyai terasz színpadán.

„ÚTON VAN A CZIFFRA KÖZPONT”

Az „Úton van a Cziffra központ” elnevezésű programsorozat célja, hogy megismertesse a Budapesten most épülő Cziffra Művészeti Központot, annak sokszínű programtervét, művészi hitvallását és küldetését. A Cziffra központ a magyar kultúra szerves részévé vált roma kultúra értékeit és sokszínűségét bemutató találkozóhely lesz, ahol romák és nem romák megismerkedhetnek a cigány kultúra nemzetiségi hagyományaival, művészeti örökségével és kortárs jelenével. A Mesterségek Ünnepe örömmel látja vendégül e nemes szándékokat célzó programot, amelynek keretében színpadainkon találkozhatunk majd a Snétberger Alapítvány ösztöndíjasaival, Sárközy Lajossal és zenekarával valamint a Romani Design különleges kollekcióival.