A Lublini régió kézműves hagyományait hozzák el idén a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet által meghívott kézművesek a Mesterségek Ünnepére.
A Lublini régió (Lubelszczyzna) Kelet-Lengyelország festői vidéke a Visztula és a Bug folyó között, ahol évszázadok óta találkozik a nyugati és a keleti kultúra.
A lublini régió arculatát a különböző kultúrák, vallások és hagyományok együttélése formálta. A szántóföldek között fából épült ortodox templomok, katolikus templomok és soknemzetiségű múlttal rendelkező kisvárosok őrzik a régió örökségét. A lengyelek, rutének (ruszinok), zsidók, tatárok és német telepesek együttélése a mai napig tükröződik a helyi nyelvjárásokban, gasztronómiában, népzenében és népszokásokban.
A gazdag népművészeti hagyományok egyik legismertebb eleme a Bug mentén elterjedt szedettes szőttes, amellyel ünnepi ingeket, kötényeket és terítőket díszítettek.
Adam Lipa népi fafaragó
Adam Lipa népi fafaragó a Lublini vajdaság egyik falujából, Siedliska Drugieból származik. A mesterséget édesapjától, Czesław Lipától örökölte, aki bevezette a fafaragás fortélyaiba. Alkotásaihoz elsősorban hársfát használ. Tagja a lengyel Népi Iparművészek Egyesületének, számos kiállításon, pályázaton és alkotótáborban vett részt, munkásságát többek között a Lublini Vajdaság Kulturális Díjával ismerték el.
Adam Lipa már fiatal korában megismerkedett a fafaragással. Kezdetben egyszerűbb formákat készített, ma pedig főként vallási témájú szobrokat alkot: angyalokat, szenteket, a Fájdalmas Krisztus (lat. Vir dolorum, lengyelül: Chrystus Frasobliwy) ábrázolásait. Emellett a régi falusi élet jeleneteit is megörökíti, például vízhordó asszonyokat vagy tűzifát cipelő idős embereket.
Legalább ennyire figyelemre méltó a műhelye is: saját készítésű szerszámokkal dolgozik, amelyeket nagy könnyedséggel és rendkívüli pontossággal használ.
Hosszú évek óta együttműködik a Lublini Falumúzeummal. Az ő keze munkáját dicsérik a múzeum területén látható történelmi emlékek hiteles másolatai, többek között a temetőkapu, a faragott kereszt és Nepomuki Szent János szobra. A múzeum oktatóinak számos, a múzeumpedagógiai foglalkozásokon használt kelléket is készített.
Munkái mellett legalább olyan értékesek a látogatók számára mesterség bemutatói és személyes történetei is, amelyek során betekintést nyújt a hagyományos fafaragás mesterségébe és annak élő hagyományába.
Lublini Falumúzeum
A 24 hektáros Lublini Falumúzeum Lengyelország egyik legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma. A múzeum a hajdani vidéki élet emlékeit őrzi, bemutatva a lublini régió lakóinak szokásait, hagyományait, ünnepeit és mindennapi munkáját. Az egyes épületek belső terei a 19. század végétől egészen 1939-ig mutatják be a vidéki élet változásait. A figyelmes látogató nyomon követheti, hogyan váltotta fel a döngölt padlót a fapadló, a nyitott tűzhelyeket a zárt konyhai tüzelőberendezések, vagy miként terjedtek el a gyárban készült használati tárgyak a kézzel kovácsolt eszközök helyett.
A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet meghívására a Lublini Falumúzeum kollégái is jelen lesznek a 40. Mesterségek Ünnepén, akik kézműves foglalkozással várják a látogatókat. A foglalkozáson szalmából és krepp papírból lehet kulcstartó méretű csillár jellegű „pókot” készíteni, ami a parasztházakra nagyon jellemző dekoráció.
