Kalligráfia – szépírás

 

A kalligráfia görög eredetű szóösszetétel, alkotóelemei pedig a „kállosz” = szép. illetve a „gráfosz” = írás, vagyis: „szép kézírás”. A koreai kultúrában a kalligráfia nem csupán a szépírás technikai gyakorlása, hanem a tudat edzése és fegyelmezése is. Míg a nyugati – és sok más egyéb közel-keleti – kalligráfus nemzedék évszázadokon át lúd- és egyéb faragott végű tollat használt ehhez a művészethez, a Távol-Kelet íróeszköze mindig is az ecset volt.

A Moon Changsuk mestertől a kalligráfia technikájával és filozófiájával is megismerkedhetnek a művészet iránt érdeklődők a Mesterségek Ünnepén.

 

Jogakbo – foltvarrás

 

Színes foltok, precíz, apró öltések. A koreai foltvarrás, a jogakbo (ejtsd: csogakbó) a drága selyem és hócsalán anyagok szabásánál óhatatlanul keletkező hulladék hasznosításának sok évszázados technikája. A jogakboban a nyugati foltvarrástól eltérő módon, a kézzel készült öltések a kész munka díszeit alkotják, legyen az csomagoló kendő, árnyékoló, zsákocska vagy tűpárna.

Akik pedig szeretnék kipróbálni a Jogakbo művészetét, azok Kim Suyeon mestertől leshetik el ezt a varrási technikát.

 

 

 

Dancheong – épületfestészet

 

A „dancheong” szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.