Najeonchilgi – a gyöngyházberakásos díszítőművészet

 

A najeonchilgi technikával készített tárgyak, olyan lakkozott dísztárgyak, amelyet gyöngyházberakással díszítenek. Ez egy nagyon aprólékos és nagyfokú kézügyességet igénylő hagyományos kézműves technika, mely több, mint 2000 év óta jelen van a koreai művészetben. 

Dél-Koreában a najeonchilgi technikát alkalmazó mestereket kiemelt szellemi kulturális örökségként ismerik el, támogatva a hagyomány továbbélését.

A Mesterségek Ünnepén a látogatók megtekinthetik a najeonchilgi készítéséhez használt legfontosabb eszközöket és a különféle gyöngyházfajtákat, amelyek e hagyományos koreai díszítőművészet alapanyagául szolgálnak. 

Továbbá az érdeklődők Lee Jongyoon mester kézműves bemutatójának keretében elleshetik, hogyan kerülnek a minták a gondosan előkészített gyöngyházra, majd hogyan vágja ki azokat precíz kézi munkával. 

A résztvevők egy interaktív műhelyfoglalkozáson is részt vehetnek, ahol saját kezűleg rögzíthetik a gyöngyházmintákat egy kiválasztott tárgyra, majd lakkozással fejezhetik be egyedi najeonchilgi alkotásukat.

 

Kalligráfia – szépírás és Muninhwa – az irodalmárok festészete

 

A kalligráfia görög eredetű szóösszetétel, alkotóelemei pedig a „kállosz” = szép. illetve a „gráfosz” = írás, vagyis: „szép kézírás”. A koreai kultúrában a kalligráfia nem csupán a szépírás technikai gyakorlása, hanem a tudat edzése és fegyelmezése is. Míg a nyugati – és sok más egyéb közel-keleti – kalligráfus nemzedék évszázadokon át lúd- és egyéb faragott végű tollat használt ehhez a művészethez, a Távol-Kelet íróeszköze mindig is az ecset volt

 

A muninhwa a hagyományos koreai művészet egyik különleges formája, ahol a költészet, a kalligráfia és a festészet harmonikusan egyesül. Ezt a műfajt történelmileg a tudósok és arisztokraták művelték, és eszközként használták személyes gondolataik, érzéseik és filozófiájuk kifejezésére.

A muninhwa nem csupán a látvány esztétikájára összpontosít – sokkal inkább a belső érzések és szellemi elmélkedés megjelenítését helyezi előtérbe. Ez teszi ezt a művészeti formát mélyen személyessé és költőivé – egy olyan önkifejezéssé, amely az ecsetvonások mögött rejlő gondolatokra és érzelmekre világít rá.

A Lee Sangbae mestertől a kalligráfia és a muninhwa technikájával és filozófiájával is megismerkedhetnek az érdeklődők a Mesterségek Ünnepén.

 

 

Dancheong – épületfestészet

 

A „dancheong” szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.

Vannak ikonikus, reprezentatív Dancheong-minták, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak. A lótuszvirág mintája a tisztaságot és a megvilágosodást, a pünkösdi rózsa a gazdagságot és a becsületet, a daru pedig a hosszú életet jelképezi.

Kim Suyeon mester bemutatja, hogyan alkalmazható a dancsong mintavilága papírmunkákon keresztül. A standhoz látogatok pohár alátétet díszíthetnek fel ezzel a különleges technikával. Emellett pedig kipróbálhatják a hagyományos koreai papírjátékot a takdzsit, amelyben a festett papírkártyákat egymás ellen forgatva mérik össze erejüket.