A szegedi papucs a XXI. században

A szegedi papucs a XXI. században

A bársonyfejű, bőrtalpú papucsot Szeged városa 2005-ben védendő terméknek nyilvánította, a papucskészítés hagyománya 2013-ban bekerült a szegedi, 2014-ben a Csongrád megyei, 2015 óta a Magyar Értéktár KIEMELKEDŐ NEMZETI ÉRTÉKEK listáján a kulturális örökségek között szerepel (Hungarikum Bizottság, Magyar Értéktár, 128. szám). Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága egyhangú döntésével a „A Szegedi papucs készítésének és viselésének élő hagyománya” 2018. 09. 14-én felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.

A MÚLT

A papucs készítésének módja és divatja a török hódoltság idejéből ered, a lábbeli formája és a kézi varrás technikája csaknem változatlanul maradt ránk. A szegedi papucs jellegzetessége a magas sarok, valamint a bársony papucsfej pipacsos-kalászos-búzavirágos hímzése. A szegedi mesterek által készített lábbelik használata hétköznapi és ünnepi viselethez is szokás volt az egész tágabb régióban. A 20. század első felében 50-80 között volt a szegedi mesterek száma, körzetük hat-nyolc megye országos vásáraira terjedt ki. Remekbe készült papucsaik nem csak számos helyi és országos ipari kiállításon arattak sikert, hanem eljutottak a párizsi, brüsszeli világkiállításra is. 

A fehér jegypapucsot a szegediek ma is használják a menyasszonyi ruhához, a piros papucsot a menyecsketánchoz, a külhonban élők az anyaország szimbólumaként vásárolják, és a néptáncosok lábán is sok-sok papucs kopog itthon és szerte a nagyvilágban.

A JELEN

Napjainkban már kevésen értenek a hagyományos papucs készítéséhez, Szegeden ma nem készül kézzel varrott papucs, sőt az egész országban is mindössze néhány műhely működik, és bezárt az utolsó hagyományos szegedi mester egykori műhelyében üzemelő látványtár. Ma még él a szegedi papucs hagyománya, jelen van a dél-alföldi régió közösségének az életében. Ha nem akarjuk, hogy egy nagy tájegység hagyománya kihaljon, most kell tenni az örökség megőrzéséért. Ennek megmentésére jött létre a Szegedi Papucsért Alapítvány, amelynek célja, hogy a szegedi papucs több száz éves hagyománya fennmaradjon, ismert és népszerű legyen. Gyűjtjük a régi papucsokat, felújítjuk őket, kiállításokon mutatjuk be a legszebb darabokat. Az elmúlt években több mint 60 pár papucsot kutattunk fel és mentettünk meg az enyészettől. Kiállításokat szervezünk, konferenciákat, előadásokat tartunk a papucs múltjáról, jelenéről és jövőbeli lehetőségeiről.

TUDÁSÁTADÁS

Alapítványunk kuratóriuma – dr. Bárkányi Ildikó, dr. Felföldi László, Szögi Csaba –  a szakmai tudás fennmaradásáért is dolgozik, hiszen ha nem lesz aktív szegedi papucsos, eltűnik a hagyomány is. Ez a fantasztikus lábbeli több szakma együttes munkájából születik meg: a papucsos számára esztergályos készíti a sarkot, a bársonyfejet méretre hímezik hozzá. Világtendencia, hogy az emberek keresik az egyedit, a kézműves és helyben készülő terméket. Reméljük, hogy a szegedi papucs készítése több embernek fog megélhetést nyújtani, ezért segíteni szeretnénk az utánpótlás képzését. Alapítványunk a szakmai utánpótlás biztosítására elindítja a papucshímző és papucskészítő képzést. A ma is aktív szakembereken kívül oktatónak hívjuk az idős hímzőnőket és régi papucskészítő mestereket is.

INNOVÁCIÓ

Fontos hogy a hagyományos forma mellett a lábbeli megújult, „újragondolt” formában is elérhető legyen, ezáltal vonzza a divatkedvelő fiatalokat. Célunk az innováció támogatása, fiatal iparművészek, designerek, viselettervezők megnyerése a szegedi papucs újragondolásához. Rendeztünk már konferenciát a papucskészítés új technikáiról és a készítés innovatív lehetőségeiről. Rendeztünk olyan kiállítást, amelyen a hagyományos papucsok mellett bemutattunk új kollekciót is. Attalai Zita tervező és Sallay Tibor cipészmester közös kollekciójának célja, hogy a mai kor igényeinek megfelelően olyan lábbeliket készítsenek, amelyek a modern divat követői számára is vonzóvá teszik a magyar hagyománykincsen alapuló lábbelit.

A HAGYOMÁNY ÁTÖRÖKÍTÉSE

A mesterség átadása és a hagyomány továbbélésének záloga a gyermekek megszólítása, így az általános iskolásoknak nyári papucsos-kézműves alkotótábort szervezünk. A résztvevő gyerekek megtanulják a papucskészítés alapelemeit, hímzését, papucsban való táncolást, valamint a papucshoz kötődő népmesék, népdalok, történetek segítségével megismerik a hagyományait. A táborban múzeumpedagógusok, drámapedagógusok, néptáncpedagógusok, néprajzosok és kézműves mesterek vezetik a foglalkozásokat. Reméljük, hogy a táborban egy-egy gyerek annyira megszereti a szakmát, hogy hivatásul választja.

A HAGYOMÁNY NÉPSZERŰSÍTÉSE

A Szeged környékén máig élő hagyományt minél nagyobb körben népszerűsítjük, reméljük, hogy egyre többen fogják a szűkebb-tágabb közösséghez való tartozás szimbólumának érezni. Szegeden megszületett egy Népviseletes Bál, ahol a papucs lett a főszereplő, papucskonferenciát tartottunk a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztiválon, javaslatunkra újjászületett a Szegedi Papucs Díj a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztiválon, megszerveztük a Szegedi Papucs Napja eseményt a szegedi Agórában, időszaki kiállításon ismerhetik meg az alapítvány legszebb papucsait.

2019-ben a Budai Várban a Mesterségek Ünnepén először láthatnak papucskészítést a négynapos rendezvény látogatói, akiket kiállítás és látványműhely is fogad, és a Népművészeti Egyesületek Szövetségével a szegedi papucs újragondolására pályázatot írtunk ki kézműveseknek és formatervezőknek.

Szöveg: Szögi Csaba (Szegedi Papucsért Alapítvány)

Fotók: Frank Yvette

www.szegedipapucs.info

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás