A török hódoltság idején erdélyi fejedelmeink mézeskalácsot, mézesbábokat küldtek a török portára ajándékba – s a méznek magának használata jóval korábbra, a honfoglalás elôtti korokba nyúlik vissza.
A mézeskalács előállításának több módját ismerjük, ezek közül a legbonyolultabb, s ezért talán legértékesebb a mézesbáb. Mézbôl, cukorszirupból és lisztbôl fáradságos munkával gyúrják, nyújtják, s végül egy negatív famintába ütik. A faminta leggyakrabban szívet, huszárt, lovat, mesterségeket, címereket testesít meg.