Mesterségek apáról – fiúra… avagy egy cipészdinasztia bemutatása – Kovács József Attila cipészmester meséli
Nyolc gyermekből öt továbbvitte a mesterséget
Nagyapám Id. Kovács József csizmadiaként kereste kenyerét Hegyközszáldobágyon (Bihar megye). Felmenői között is több csizmadia volt, nyolc gyermeket nemzett, melyből öten vitték tovább a családi örökséget a cipő-készítő mesterséget, köztük édesapám is ifj. Kovács József.
Felemelő érzés olyan kalapáccsal dolgozni, melynek nyelén a Nagyapám és Édesapám ujjai kikoptatták a fát.
Harmadik generációs mesterként fontosnak tartottam, hogy megismerjem a történelmi Magyarország régióinak lábbeli-viseletét, és elsajátítsam azok készítésének a fortélyait.
A lábbelik a műhelyemben kizárólag kézi munkával készülnek, ugyanolyan technikával és szerszámokkal, mint száz évvel ezelőtt. Felemelő érzés olyan kalapáccsal dolgozni, melynek nyelén a Nagyapám és Édesapám ujjai kikoptatták a fát, látható és tapintható, dolgos kezük és ujjaik nyoma.
Sajnos a cipész szakma kihalófélben van és ezzel együtt a míves minőségi kézimunka is. Ezért különösen fontosnak tartom, hogy a szakma szeretetét, és a természetes anyagok használatát tovább örökítsem a következő generációnak.
A Mesterségek ünnepére immár sokadik alkalommal kísér el nagyobbik fiam Márton, aki bőrműves foglalkozásra invitálja a sátrunk előtt nézelődő kicsiket és nagyokat egyaránt. A feleségem és legkisebb fiam Hunor is besegít, így a család minden tagjának jut egy-egy érdekes és testhez álló feladat a rendezvényen.
Látogasson el hozzánk ebben az évben is és győződjön meg róla személyesen! Keresse a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületét!