Gerencsér Enikő szülei Tóth Ildikó és Gerencsér Zsolt, a Győri Kékfestő Műhely mesterei, fenntartói. 7 évesen hozták el először és természetesen idén is velünk lesz a Mesterségek Ünnepén. Még nincs 20 éves, éppen egyetemre készül, de az már biztos, hogy a kékfestés élete meghatározó része marad. Fogadják élményeit, gondolatait  szeretettel!

Hogyan fedezték fel a kékfestést?

Minden mozzanatát szeretem a mesterségnek, különösen a régi mintafák között felfedezni, keresgélni. Ám a gyerekeknek foglalkozást tartani is szívmelengető élmény, különösen nyáron van rá sok alkalom. Nekik szoktuk elmondani a következő történetet.

Történt egyszer régen, hogy egy meleg nyári napon a festőmester kiterítette az előfőzött vásznakat a gyepre száradni. Igen, bizony, akkoriban még a gyepen szárítottak a textíliákat. Ezen a meleg nyári napon, olyan, de olyan forróság volt, hogy a fán megolvadt a gyanta. Az olvadt gyantába pedig belelépett a madárka. Aztán pedig a gyantás, agyagos lábával, végigmászkált, le és fel a kiterített anyagokon. A festőmester ezt nem vette észre, megfestette kékre a vásznakat. De azután látja ám, hogy csupa-csupa madárlábnyomos lett a textíliája. Nagyon aggódott, neki is szomorodott, hogy mi lesz, amikor jönnek az asszonyok a megfestett anyagért és megpillantják, hogy jaj, hát, nem lett teljesen kék. Szerencsére azonban a vevőknek nagyonis tetszett, hogy mintás lett a textil és legközelebb is azzal jöttek, hogy éppen ugyanilyet szeretnének. Nahát, ezért mondják, hogy a tyúklábas minta az első kékfestő minta Magyarországon.

Persze a mese után rögtön el is készítjük a kékfestő madárkát a kicsikkel, kitörő örömmel alkotnak.

Festő műhely a Festő utcában-rózsa, tulipán, rábaközi madárka

A mesterség a családunkban öröklődik. Anyukám dédszülei 1906-ban alapították Győrben a műhelyt, de korábban, Erdélyben is textilfestéssel foglalkoztak már. A műhelyünk a Festő utcában található. Azért ez a neve, mert egykor mellette volt a folyó, több festő, kékfestő, bőrfestő költözött ide, hiszen ez egy vízigényes szakma. Mára csak a mi műhelyünk maradt.

Én magam, a kékfestésben nőttem fel. Amikor anyuék a vásárba mentek, vagy apuhoz jöttek a műhelybe a látogatók, mi a nővéremmel mindig ott voltunk. Meg a pápai Kékfestő Múzeumba is rendszeresen jártunk a szülőkkel. Nyári szünetekben választhattam, hogy apával megyek a műhelybe, vagy anyával az üzletbe. Ilyenkor persze én is tevékenykedtem. Például krumpliból faragtunk ki mintákat a testvéremmel, vagy mintafákat készítettünk és ezzel mintáztunk párnákat, terítőket. Szüleink pedig megfestették nekünk-jó volt látni a munkánk gyümölcsét.

Műhelyünk egyediségét, mint ahogy minden műhelyét, a saját mintakincs adja. Több száz mintafánk van nekünk is, főként a Kisalföldre-Győrre jellemző mintákkal dolgozunk. Ezek rózsák, tulipánok és van rábaközi madárkánk is.

Mesterségek Ünnepe

Minden lesz, amire csak kíváncsiak a látogatók. Mesélünk a technológiáról, a mintafákról. És persze bele is lehet kóstolni a mesterségbe: mintafa készítés, mintázás, igazi ínyencségek. Bárki láthatja majd, hogy egyre több mindenre lehet alkalmazni a kékfestést. Régen a használati tárgyak voltak jellemzőek. Mára megjelentek dekor tárgyak, csak díszítő funkcióval. Asztalterítő, kötény, szoknya, díszpárna, huzat, de egyre inkább jön be a vászon len és pamuttáska is.

Imádok táskát tervezni, akár kicsit szúette, vagy szépséghibás régi mintafával megdíszíteni, ettől lesz igazán egyedi az alkotásom.

A vásárlókat, érdeklődőket kérdezzük elsősorban, tőlük kapunk ötleteket, mi az, amit szeretnének kékfestésben látni, ezért is jó, ha minél többükkel találkozunk a Mesterségek Ünnepén.

Hát persze, hogy a kedvenc színem a kék. Nekem is és a családban mindenkinek.