A Kárpát-medencében a magyarság a lombos erdők közelébe telepedett, ahol sokféle megmunkálásra alkalmas fát talált, amelyek törzsét, ágát, kérgét egyaránt felhasználhatták úgy tárgyak, mint épületek készítéséhez.
Már az Árpád-korban differenciálódtak a mesterségek, s használták fel a fát a legkülönbözőbb célokra az ácsok, zsindelykészítők, bodnárok, kerékgyártók, hordókészítôk és teknővájók. Az asztalosok munkái a lakásbelsőt gazdagították tárgyaikkal – a karcolt vagy festett ládáknak nagy népszerűségnek örvendtek. A korábbról, pásztorok tárgyairól (botokról, ivócsanakokról) ismert ékvarrásos díszítést az asztalosok továbbra is alkalmazták, így tartva életben egy évszázados technikát.