Hotyek Zita a családi hagyományt folytatva űzi mesterségét. Minden évben ott vannak a Budai Várban is, ahol rendre lebilincselik közönségüket. Addig is amíg ezt újra megteszik álljon itt vallomása a múltról – jelenről és persze arról is, hogy mivel készülnek a Mesterségek Ünnepére.

Belenőttem ebbe a szakmába

Nálunk több generációra visszavezethető hagyománya van a kádár mesterségnek. Édesapám is elismert szakember és hálás vagyok, hogy nagyapámat is volt szerencsém munka közben látni.

Persze tőlem lány létemre nem várták el, hogy a műhely körül legyeskedjem, nem is gondolták, hogy így lesz. Öcsémre számítottak inkább és ő folytatja is eleink mesterségét. Ám édesanyám nagy bánatára én is hamarabb mentem a műhelybe segíteni, mint mosogatni vagy takarítani. Egyre szenvedélyesebben érdekelt az ottani tevékenység, rákaptam az ízére.

Eltalálja-e még az a bizonyos bot a kádárt – avagy mi lesz veled mesterség?

Volt egy mondás Erdőbényén: ha eldobsz egy botot, kőfaragót vagy kádárt üt. A mai helyzet, hogy 1 kőfaragó és 10 kádár van a településen, ami 3 családot jelent. És szívszorító, hogy hivatalos képzés nincsen kádár növendéknek. Így aztán egyre fogyunk, én magam is főállásom mellett hódolok a szakmának. Az is lehangoló, hogy a fiatalok nemigen akarnak dolgozni ebben a nem könnyű mesterségben.

100 éves fák és más apró titkok

Ami a legnagyszerűbb érzés: melegíteni, formára hajlítani a fát, ahogy egyre inkább látszik a formája, nézni, ahogy pörkölődik.

Persze a donga előkészítés, meg egy csomó minden már géppel történik, de a vasat például rá kell ütni a másfél-két kilós kalapáccsal. Szóval kell a fizikai erőnlét.

Alapanyagnak a 90- 100 éves, vagy akár több száz éves fa az ideális. Kivágás után ez 2 évig szárad nyers dongaként. Szóval nem egy percek alatt megtérülő befektetés. Lehet, hogy ezért sem adja a fejét erre a munkára ma senki? Aztán ahogy már nekiállunk dolgozni is türelem kell: egy nagy hordó nyolc óra alatt készül el.

A kádároknak saját táncuk van. Ebben tulajdonképpen ellejtik az alkotási folyamat egyes mozzanatait és van benne bordicsőítés is. Az igazság az, hogy ezt szigorúan csak férfiak művelhetik. Nagy érdem, hogy most már én is táncolhatok, hiszen ezzel elismerik, hogy értem a dolgom. Valóban az a helyzet, hogy én vagyok az egyetlen női kádár-pláne olyan, aki minden munkafolyamatot meg tud csinálni. Naná, hogy szoktam táncolni.

A legszebb emlékek? Amikor nagyapa dolgozott: ő még kiégette a hordó belsejét, azt nagyszerű volt nézni. Ma pörköljük csak. Így más lesz a bor, könnyedebb, most ezekre a borokra van igény.

Mesterségek Ünnepe

A fesztiválon a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete tagjaként leszek ott. A szokásos portékákon túl: hordók, kisebb nagyobb dézsák-kádak mellett, öcsém németországi tapasztalatából készült izgalmas tárgyakat is bemutatunk. Lesznek bútorok használt hordóból: asztal, székek, fotel. A bemutató sem marad el, a kishordó készítés rejtelmeibe avatjuk be a látogatót. Jó látni, ahogy körénk gyűlnek, amikor nekiállunk a munkának. Ahogy az elején mondtam: ha kalapálni kezdünk, megáll a tömeg.

A fesztivált nagyon szeretjük azért is, mert találkozunk távol élő barátokkal, mesterekkel. Itt sok barátság köttetett és mindig akadnak újak is.

 

Hotyek Zita kádármester, aki szőlész-borászként végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Jelenleg szőlészként dolgozik. Születése óta körbeveszi a szőlő és a hordó készítés világa. Az egyetem után 2 évig a családi vállalkozásban dolgozott, amit öccse fog tovább vinni, így a hordókészítés ma már kedvtelés. A Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének tagjaként, gyerekkora óta, 20 éve vesz részt a Mesterségek Ünnepén. Itt 2014-ben a látványműhelyükben végzett munkája elismeréseként az Év Ifjú Mestere díjat kapta.