A Koreából érkező kézművesek a kalligráfia, a templom- és népi festészet, a koreai foltvarrás, a pirográfia, a kerámiaművészet és a papírfonás mesterségébe avatják be az érdeklődőket. Kiállításokkal, interaktív foglalkozásokkal és vásárral is készül az a kilenc művész, akik egyenesen Dél-Koreából érkeznek az idei Mesterségek Ünnepére.

A nagyszínpadon naponta két alkalommal látványos showműsor látható majd: ragyogó színű ruhákkal, tradicionális hangszerekkel, magukkal ragadó táncokkal és ritmusokkal varázsolják majd el a dél-kelet ázsiai ország régi és új rajongóit. A divat iránt érdeklődők egy divatbemutatón csodálhatják meg a szemet gyönyörködtető hanbokokat, vagyis a koreai népviseletet. Napközben a rendezvény egész területén koreai és magyar művészek bukkanak majd fel, hogy zenéjükkel a tradicionális vásárok hangulatát idézik meg. Akik pedig koreai gasztronómiai élményekre vágynak, azok a street food standokon kipróbálhatják az egyszerre csípős, savanyú, sós, keserű és édes fogásokat.

Kalligráfia – szépírás

A kalligráfia görög eredetű szóösszetétel, alkotóelemei pedig a „kállosz” = szép. illetve a „gráfosz” = írás, vagyis: „szép kézírás”. A koreai kultúrában a kalligráfia nem csupán a szépírás technikai gyakorlása, hanem a tudat edzése és fegyelmezése is. Míg a nyugati – és sok más egyéb közel-keleti – kalligráfus nemzedék évszázadokon át lúd- és egyéb faragott végű tollat használt ehhez a művészethez, a Távol-Kelet íróeszköze mindig is az ecset volt.

A Moon Changsuk mestertől a kalligráfia technikájával és filozófiájával is megismerkedhetnek a művészet iránt érdeklődők a Mesterségek Ünnepén.

Minhwa – népi festészet

A minhwa, vagyis a népi festészet a koreai kulturális örökség egy érdekes és rendkívül gazdag szeglete. Az alkotók legtöbbször névtelen művészek voltak, akik főként a mindennapi életből és a mitológiából merítettek ihletet. Úgy vélték, hogy ezek a festmények földöntúli erővel is bírnak, így gyakran festettek olyan szimbólumokat, amelyek megvédték annak tulajdonosát és családját a gonosz erőktől és egészséget, boldogságot hoztak. A képek kedvelt motívumai voltak a sziklák, tavak, felhők, a nap, a hold, fenyők, teknősök, rovarok, virágok vagy épp a tigris, ami az erőt szimbolizálta.

Kim Kyeongaye a minhwa művészet kiemelkedő alakja, aki gyönyörű alkotásaival és interaktív bemutatóval várja majd az érdeklődőket.

 

 

 

 

 

Jiseung – papírfonás

A koreai papírfonás a magyar csuhéfonásra némileg emlékeztető kézműves mesterség, amelyhez hanjit, azaz a koreai eperfa kérgéből készült papírt használnak. A régi időkben a feleslegessé vált papírlapokat 2 cm-es csíkokra vágták, zsinórrá sodorták és edényeket, dobozokat fontak belőlük. Az elkészült használati tárgyakat sok esetben lakkozással tették vízállóvá.

A Jiesung technikát bárki elsajátíthatja a Mesterségek Ünnepén, ahol Cho Eun Sil mester mutatja majd be a papírfonás csínját-bínját.

Dancheong – épületfestészet

A „dancheong” szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.

Kim Suyeon mester káprázatos színekkel várja majd az érdeklődőket, hogy kipróbálhassuk a Dancheong művészetét.

Jogakbo – foltvarrás

Színes foltok, precíz, apró öltések. A koreai foltvarrás, a jogakbo (ejtsd: csogakbó) a drága selyem és hócsalán anyagok szabásánál óhatatlanul keletkező hulladék hasznosításának sok évszázados technikája. A jogakboban a nyugati foltvarrástól eltérő módon, a kézzel készült öltések a kész munka díszeit alkotják, legyen az csomagoló kendő, árnyékoló, zsákocska vagy tűpárna. Akik pedig szeretnék kipróbálni a Jogakbo művészetét, azok Kim Suyeon mestertől leshetik el ezt a varrási technikát.

Nakhwa – pirográfia

A Nakhwa papírra, selyemre, fára vagy más éghető anyagra forró vassal történő írás, rajzolás vagy mintakészítés művészete. Ez a technika hasonló a hagyományos tusfestéshez, azonban itt az ecset helyett forró vasat használnak. A hanji-n, azaz a hagyományos koreai papíron egy perzselően forró vasat futtatnak végig. Attól függően, hogy milyen a vas hőmérséklete és milyen erősen nyomjuk a papírra, különböző színeket jeleníthetünk meg a barnától a feketéig. A Nakhwa művészei jellegzetesen tájakat, viárgokat és állatmotívumokat jelenítenek meg alkotásaikon.

Kim Yeong Jo és Kim Youjin mesterek élőben is bemutatják, hogy készülnek ezek a különleges tűzzel készült festmények.

 

Kerámiaművészet

A hagyományos koreai porcelánművészet a koreai kultúra megértésének fokmérőjét jelképezi, és hűen tükrözi a koreai ízlésvilágot és gondolkodásmódot. A fehér porcelánok a Joseon-korszak kerámia művészetét jellemezték, melyek egyszerű tejfehér színűek vagy elegánsan díszítettek. Legkedveltebb díszítőanyagok voltak az oxidált vas, réz és a kobalt kék festék.

Han Jooeun és Maeng Wookjae alkotásait megcsodálhatja majd minden látogató a Mesterségek Ünnepén.