Szőnyegszövés

Ahol a szálak összefonódnak a történelemmel – Azerbajdzsán szőnyegszövő mesterei hozzák el tudásukat a Mesterségek Ünnepére.

A szőnyegművészet különleges helyet foglal el az azeri kultúra fejlődéstörténetében. Az azerbajdzsáni szőnyegek mindig is kitűntek díszítéseikkel, kompozícióikkal és kiváló minőségükkel. 2010-ben az azerbajdzsáni szőnyegművészet felvétele az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, nemzetközi szinten is elismeri annak egyetemes emberi értékét. 

Az azerbajdzsáni szőnyeg egy hagyományos, kézzel készített textília, amely különböző méretekben, sűrű szövéssel, bolyhos vagy bolyhok nélküli felülettel készül, mintái változatosak. A szőnyegkészítés családi hagyomány, amely szóban és gyakorlaton keresztül öröklődik nemzedékről nemzedékre. Tavasszal és ősszel a férfiak nyírják a juhokat, míg a nők tavasszal, nyáron és ősszel gyűjtik a festőnövényeket, valamint fonják és festik a fonalat. A szövést a nagycsalád női tagjai végzik télen: a lányok anyjuktól és nagymamájuktól tanulják a mesterséget, míg a menyek az anyósuknak segédkeznek.

A szőnyegeket vízszintes vagy függőleges szövőszéken készítik, sokszínű gyapjú-, pamut- vagy selyemfonallal, természetes festékanyagokkal színezve. 

A világ első szőnyegművészetre szakosodott múzeuma a Bakuban alapított Azerbajdzsáni Nemzeti Szőnyegmúzeum volt, amely körülbelül 11 000 szőnyegből álló gyűjteménnyel rendelkezik. A múzeumban bronzkori, ókori és koraközépkori tárgyak is találhatók, de a gyűjtemény zöme a 17–20. század közötti időszakra összpontosít.

A ritka szőnyegek tárolására szolgáló, egyedi építészeti stílusban megálmodott különleges épület Baku egyik jelképévé vált. Nagy népszerűségnek örvend mind a helyiek, mind a külföldi látogatók körében, akik csodálattal fordulnak e hely iránt, és gyakran keresik fel, hogy inspirációt merítsenek nemzeti örökségünkből: a szőnyegekből.

 

A szőnyegekről ITT lehet bővebben olvasni.

 

A Mesterségek Ünnepén Rana Suleymanova és Zemfira Ismayilova fogja megmutatni az azeri szőnyegszövési technikákat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kelaghayi

A kelaghayi vagyis az azerbajdzsáni selyemkendők közel 1500 éves múltra tekintenek vissza. Vékonyak, szinte súlytalanok, és színeikkel még a szivárvánnyal is vetekednek. A Selyemút mentén kialakult hagyományokra épülő kelaghayi művészet Azerbajdzsán két településén összpontosul: Sheki városában és a Basgal nevű faluban. A kelaghayi készítése több szakaszból áll: a selyemszövet szövéséből, festéséből és famintázással történő díszítéséből. A szövők vékony selyemszálakat választanak ki a selyemhernyó-tenyésztőktől, majd szövőszéken szővik meg az anyagot, amit aztán kifőznek és megszárítanak, így alakulnak ki a négyzet alakú kendők (50×50 cm).

Ezután a mesterek növényi eredetű anyagok felhasználásával különféle színekkel megfestik a kendőket, majd fa nyomódúcok segítségével mintákat visznek fel rájuk. Ezeket a nyomódúcokat gyantából, paraffinból és szilárd olajból készült keverékkel vonják be. A fejkendők színei szimbolikus jelentéssel bírnak, és gyakran kapcsolódnak meghatározott társadalmi alkalmakhoz, mint például esküvők, gyászszertartások, mindennapi tevékenységek vagy ünnepek.

A kelaghayi készítésének művészete kizárólag informális tudásátadás útján adódik tovább, és elsősorban családi mesterségnek számít. Minden család sajátos stílusjegyekkel és díszítőmintákkal rendelkezik. A fejkendők hagyományos készítése és viselése a kulturális identitás és a vallási hagyományok kifejeződése.

A kelagayit minden azerbajdzsáni nő viselte – a fiatalok élénk színeket, az idősebbek sötét árnyalatokat választottak. Általában fejfedőre tették rá, vagy turbánszerűen tekerték a fejük köré. A piros kelaghayi a menyasszonyi öltözet része volt, míg a vőlegény más színű kelaghayival volt feldíszítve. A közelgő esküvő jelzéseként a ház kapujára kelagayit akasztottak, vagy ajándékként adták jó hír vagy jól elvégzett munka esetén. 

2014 novemberében a kelaghayi hagyományos művészete és szimbolikája – női selyem fejkendők készítése és viselése felkerült az UNESCO a Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív listájára.

 

 

 

Takalduz

A takalduz, más néven tambour hímzés, Azerbajdzsán egyik különlegesebb díszítő kézműves hagyománya. A technika sajátossága, hogy a mintákat egy kézzel, horgolótűhöz hasonló eszközzel, főként selyemfonállal hímezték (leggyakrabban bordó, fekete és sötétkék színű) bársonyra vagy gyapjúszövetre. A 19. században a Shaki városa vált e művészet központjává. A takalduz rendkívül időigényes műfaj: egyetlen munka elkészítése akár három-négy hónapot is igénybe vehetett. A technikával készült leggyakoribb tárgyak: sapka, táska, párnahuzat és asztalterítő.

 

 

A Mesterségek Ünnepén Vafa Mustafayeva mutatja be a ennek a csodálatos mesterség csínját-bínját.

Vafa Mustafayeva 1979-ben született az azerbajdzsáni Shaki városában. Művészi munkássága elsősorban a hagyományos azeri kézművesség, különösen a takalduz hímzés és a karabahi nemezművészet megőrzésére és bemutatására irányul. Számos hazai és nemzetközi kiállításon vett már részt. Munkásságával aktívan hozzájárul a hagyományos azeri iparművészet megőrzéséhez, különös tekintettel a fiatalok bevonására és a kézműves örökség továbbéltetésére.

 

Khatamkarlig – Az intarzia művészete Azerbajdzsánban

A khatamkarlig az azeri kézműves hagyományok egyik különleges ága, mely az intarzia vagy berakásos díszítés művészetét jelenti. A technika lényege, hogy különféle anyagokból – például fa, fém (réz vagy ezüst), csont, elefántcsont vagy gyöngyház – készült apró darabokat illesztenek be egy felületbe, így hozva létre részletgazdag mintákat vagy képeket.

Ez az eljárás széles körben elterjedt Azerbajdzsánban, és a helyi művészeti örökség értékes részét képezi. A khatamkarlig technikát különféle tárgyakon alkalmazzák, például: ékszerdobozokon, bútorokon, díszpaneleken, vagy akár vallási és szertartási tárgyakon is.

A kidolgozottság és a precizitás, amely e munkákban megjelenik, a kézműves mesterek magas szintű szaktudását tükrözi.

 

Khatira Tapdigova hozza el ezt az érdekes mesterséget a fesztiválra.