A szövés és a fonás eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Erdélyből még mindig akad falusi ház, ahol, főleg télen, csattog az osztováta vagyis a szövőszék. Háznál készül többek között a subaszőnyeghez hasonló, vastag, meleg gyapjútakaró, a cserge. Gyapotból, kenderből és lenből vagy ezek keverékéből hímes törülközőket, abroszokat, futókat, falvédőket, kispárnákat, sodrott gyapjúból szőnyeget szőnek. A szőtteseket a kezdetektől díszítő motívumokkal látták el. A szövés legkorábbi, máig virágzó formája a fonás. Vesszőből, gyékényből, szalmából vagy csuhéból készülnek a portékák minden más eszköz nélkül. Vesszőből kosarat és tárolóedényeket, szalmából kalapot, táskát, csuhéból széktámlát és ülőkét, gyékényből szőnyeget, falvédőt lehet fonni.