„Székely festékesek a gyakorlatban 1973-2016”

„Székely festékesek a gyakorlatban 1973-2016”

című kötetét dedikálja Ardai Ildikó textilművész a Mesterségek Ünnepén.

Az album az 1970-es évek elejétől egészen napjainkig vezeti végig az olvasót a Ferenczy Noémi – díjas alkotó munkásságán. A könyvben helyet kapott Szentimrei Judit Székely festékesek című tanulmánya, mely 1958-ban jelent meg és máig alapmű e területen.

Lackner Mónika néprajzos – muzeológus e szavakkal ajánlja figyelmünkbe az albumot:

Ardai Ildikó nagyon sokat tett azért, hogy fontos nemzeti örökségként tekintünk a festékes szőnyegre. Munkássága példaszerűen mutatja, hogy a hagyományhoz miként lehet kreatív, alkotó módon, tisztelettel és tudásvággyal közelíteni.

A könyvben egymás mellett olvasható a legfontosabb alapvetés, Szentimrei Judit összefoglalása és Ardai Ildikó személyes hitvallása, műhelyrajzai, szőnyegei, hogy együtt segítsék a jövő alkotóit és kutatóit.

Szentimrei Judit Székely festékesek című tanulmánya 1958-ban jelent meg. Ez a kis kötet ma könyvritkaságnak tekinthető, hiánycikk. Első és egyetlen kiadása óta minden, a gyapjúszövést tárgyaló szakmunka hivatkozik rá, megkerülhetetlen alapmű, néprajzosok és a szövést oktatók, tanulók körében. Ebben a kötetben Szentimrei Judit a terepkutatások alapján szerzett ismereteit összegezve alkotta meg a mai is használatban lévő terminológiát. Köszönet családjának, amiért hozzájárultak, hogy a kötetben ismét megjelenhessen e fontos alapmű!

Az előszót a régi barát Sebő Ferenc írta a kiadványhoz:

1970-es évek túlfűtötten burjánzó kulturális virágzása sok érdekes termést hozott, melynek java része a provinciális utánzásban merült ki: a jobb állapotban lévő társadalmak sikeres produkcióinak lelkes utánérzéseiként. Akkor a szabadságvágy kelet-európai megnyilvánulásának tűnt az angol kiejtést utánzó magyar nyelvű daléneklés, a rockzene és minden olyan jelenség meghonosítása, amely a „szabad világban” született. Rövid távon ez tűnt nagyon „haladónak”, korszerűnek.

Kevés olyan eredmény született, amely az importált és pillanatnyilag „trendi”-nek vélt irányzatok mellett saját jogon, hazai nyersanyagokból építkezve valami önálló és megismételhetetlen alkotást hozott volna létre, mint ahogy ezt Ardai Ildikó tette a hagyományos székely festékesek tanulmányozása, értelmezése, majd felelevenítése és újraalkotása révén.

Nem volt az ilyesmi divat a honi szakmában. Ahhoz, hogy valaki egy-egy kiállítás alkalmával nevet szerezhessen magának, feltűnést keltő happeningek kellettek leginkább. Nem véletlen, hogy az ettől eltérő törekvések nem hazai földön keltettek igazi visszhangot, hanem a távoli Finnországban, ahol nem az ötletelés, hanem sokkal inkább a hazai hagyományok ismerete számít természetes jelenségnek, és az avantgárd törekvést azoknak a modern művészetekben való praktikus alkalmazása jeleníti meg.

Érdekes egybeesés, hogy épp ebben az időben kapott lábra a fiatalság körében a néphagyomány által megőrzött és ma is használható kulturális értékek felfedezése, melynek legjellegzetesebb terméke a nemzetközi hírnévre szert tett táncházmozgalom lett. Egy olyan kulturális revival, amely valóra váltotta Kodály elképzelését, miszerint a művelt réteg dolga az alsóbb néposztályok által megőrzött közös értékek elsajátítása és tovább éltetése azáltal, hogy megtanulja és beépíti a mindennapi életébe. (Ahogy ez persze a kultúra egészére nézve is igaz, hiszen azt soha nem örököljük, hanem lépésről lépésre megszerezzük magunknak tanulás és gyakorlás útján.)

Nem véletlen, úgy gondolom, hogy Ildikót ott találjuk a legelső táncházakban, ahol balettes előéletének köszönhetően gátlás nélkül bekapcsolódott a társastánc forgatagába, és egyidejűleg erdélyi népdalgyűjtő útjaink társaként saját, szőnyegekre vonatkozó gyűjtéseit is megkezdte. Büszke vagyok arra, hogy a Kassák-klub dobogója fölött az ő nagyra növelt festékes szőnyege alatt muzsikálhattunk a Sebő-együttessel, mindennél egyszerűbben, szavak nélkül demonstrálva törekvéseink rokon voltát.

Végtelenül örülök, hogy sok-sok beszélgetés eredményeképpen ez a kiadvány létrejött, és Ardai Ildikó felfedi kutatásainak eredményeit, szakmájának bensőséges titkait. Kicsit olyan ez, mint amikor zenetudósként Bach-művek szerkezetét elemeztük, és csodálkozva vettük észre, milyen döbbenetes matematikával kiszámolt szerkezetek bújnak meg az érzelmekre ható csodás muzsika hátterében. Alkotók általában nem szívesen állnak elő ilyesmivel, jobban szeretik, ha műveik a spontán érzelmekre hatnak. Éppen ezért külön érdeme Ildikónak, hogy nem csupán a saját dicsőségét keresi, hanem arra is gondol, hogy ezek az alkotások a teljes közösség kincsei is, s így amit a hagyományközvetítőktől kapott, kötelessége vissza is adni nekik. Azt hiszem, ebben is rokontörekvést láthatunk, hiszen mi, zenészek, táncosok is mindig azon voltunk, hogy a gyűjtéseinkből kibontakozó produkcióink, táncházaink az egész társadalom kultúrájának részévé váljanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ardai Ildikó Ferenczy Noémi – díjas textilművész

A Székely festékesek a gyakorlatban 1873-2016 című albumot a Mesterségek ünnepén, a Rondellában található Fonó pavilonban lehet megvásárolni. Ardai Ildikó augusztus 17-én és 19-én délután 5 és 6 óra között dedikálja a könyvét.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás