Kína

Izgalmas mesterségekkel és mesterekkel érkeznek kínai vendégeink.

 

 

Különleges kaland lesz találkozni többek között a tradicionális batikolással, a Miao hímzéssel és a Miao ezüstmívességgel a Mesterségek Ünnepén. De ha ez nem volna elég, a híres kínai teaszertartás évezredekre visszanyúló hagyományaival is meg lehet ismerkedni.

Tradicionális batikolás Kínában – művészet és kézművesség egyben

A batikolás művészete Kínában a hatodik századra nyúlik vissza. Az ország délnyugati részén található Guizhou tartományban manapság legnépszerűbb hagyományőrző tecnika művészet és kézművesség is egyben. A batik készítéséhez a ruhadarab kiválasztott területeit eltakarják: felszívják vagy forró viaszt rajzolnak fel, és a ruhát ezután festik. A viasz által lefedett részek ellenállnak a festéknek, ott az anyagi eredeti színe megmarad. A gyantázási és festési folyamat többszöri ismétlésével egyre bonyolultabb és színesebb minták jönnek létre. A végső festés után a viaszt eltávolítják, és a ruha készen áll a viselésre vagy bemutatásra.

Miao hímzés – minden technikához, egyedi tű dukál

A Miao kisebbség hímzett mintái szinte mind valamilyen történetet vagy legendát mondanak el, amely mélyen gyökereznek a nemzet kultúrájában. A minták közt a többnyire világos színű madarak, sárkányok, halak, virágok és lepkék a legjellemzőbbek. Hagyomásnyosan 12 különböző hímzési technikát ismernek a miaók, s ezekhez külön tűfajtákat használnak.

 

Miao ezüstmívesség – nincs két egyforma ékszer-és mindegyiknek lelke van

A miaók és a szintén délnyugat-kínai hmong közösségek mesteremberei ötvözött rézzel és ezüsttel dolgoznak. A miao és hmong ezüst ékszerek megkülönböztető jegye a jellegzetes a stílus és a kivitelezés. Ezek teljes mértékben kézzel készült, faragott mintákkal díszített ékszerek. Két teljesen azonosat aligha találni köztük.A miao és  hmong emberek úgy gondolják, hogy az ezüst ékszereknek lelkük van. Ha gyakran viseljük, és rendszeresen ápoljuk, tisztogatjuk, őket, egyre fényesebb csillogással hálálják majd meg a gondoskodást.

A kínai teaszertartás

Kínában a tea fogyasztásának évezredekre visszanyúló hagyományai vannak. A legenda szerint Shennong császárnak ivóvizébe, melyet éppen forraltak, tealevelek hullottak. A császár ízletesnek találta a főzetet, és innentől kezdve fogyasztották a teát az uralkodói házakban. Hamar felismerték a teában rejlő gazdasági erőt is és adót vetettek ki rá, később pedig állami monopóliummá lett. A teacserje Kína déli tartományaiban, a Kínai tengertől a Tibetig húzódó sávban őshonos.

Gongfu Cha –nak nevezik azt tradícionális kínai teaszertartást, amely során a teát apró agyag kannában, rövid főzési szakaszokban készítik el. A Ming dinasztia (1368-1644) idejéből származó, mára az egész világon elterjedt teafőzési módszerről azt tartják, hogy kiemeli a tea legjobb ízét. Minden tradícionális szertartás lényege a belső értékek felemelése. Fontos ügyelni a sorrendre, a pontos mozdulatokra, amik valódi szertartásosságot kölcsönöznek a teázásnak. Fokozatosan alakultak ki a teázás szabályai az elkészítésétől kezdve a felszolgálásig és maga a kanna formája és anyaga is meghatározott volt. A tealeveleket porcelánedényben tárolták. Fontos lett a csészék színe is, általában a kék színű volt a legnépszerűbb. Először még gőzölték és mozsárban törték a tealeveleket, csak később alakult ki a forrázás szokása.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás