Egy tál dödölle

Egy tál dödölle

Egy tál dödölle

Régóta szívügyem a hagyományok tovább éltetése, akár az ételeken keresztül, mert amikor evésről beszélgetünk akkor gondolatunkban szeretet és öröm van.

Idestova 22 éve kezdtem egyedül, először pedig 1996-ban jelentünk meg a Mesterségek Ünnepén. Ekkor már volt saját csapatom. Egyetlen egy évet hagytunk csak ki ebből a szívemhez legközelebb álló rendezvényből. Hálával gondolok arra, hogy családomat is mellém áll, együtt dolgozunk, zalai finomságaink egyre népszerűbbek, nőttön nő a konyhánk.

Seregnyi rendezvényen ott vagyunk. Szeretettel készítjük például a híres, dödöllét, a prószát, vagy az ellenállhatatlan szilvalekváros kukoricamálét. Ilyenkor egy kis történelemmel, nosztalgiával is megfűszerezzük az elemózsiát: kínálás közben mesélünk vendégeinknek. De otthon is elő lehet ám csalogatni a zalai ízeket.

Íme egy kis segítség hozzá:

Dödölle

Zalai nép egyik legrégibb remeke. Hogy mi való bele? Főtt krumplinak belseje, búzának őrölt őrleménye, szemernyi só, kell még hozzá fából kanál és erőtől duzzadó kar. Össze kell keverni ezen anyagok elegyét, s megkapjuk az isteni dödöllét. Olajos tepsibe kiszaggatni és pirosra sütni.

Prósza, ahogy mi csináljuk

Nyers krumpli reszeléke, bele búzának tiszta őrlése, tejnek alvadéka, só, geréb szagos fokhagyma.

 

Ollárné Zubor Beatrix,

a Zalai Dödölle háziasszonya

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás