9000 éves mesterség rabolta el a szívét

9000 éves mesterség rabolta el a szívét

9000 éves mesterség rabolta el a szívét

Sokan válnak úgy a hagyományok szerelmesévé, hogy nem családi indíttatásból, vagy a közvetlen környezetük hatására kezdenek el foglalkozni a népi kultúrával. Hanem „véletlenül” belebotlanak, megmagyarázhatatlan, de egyértelmű késztetést éreznek. Erre példa Detre Mikolt története is.

Az első jelek

A 80-as évek elején a Momkult közelében laktunk. Szombatonként kézműves délelőttöt tartottak az intézményben. A földszinten minden teremben volt valamilyen foglalkozás: agyagozás, gyékényszövés, gyöngyfűzés és így tovább. Én meg, mint a méhecske, szálltam virágról virágra, itt is ott is élvezettel elidőztem. Míg a szövő műhelyhez nem értem. Ez egészen fantasztikusan hatott rám, rögtön beszippantott. Persze, hogy ide rendszeresen visszajártam. Egy ideig… Aztán az élet úgy hozta, hogy egy nagy szünet következett.

Az újságkészítés, grafikai szerkesztés lett a kenyérkereső szakmám. Igaz, ez is alkotó munka ám a javából.

Aztán 10 év Gyes következett, három fiú gyermekemmel.

Hogyan tovább?

Ahogy múltak az évek, egyre nőtt a kérdőjel a mondat végén: mit is szeretnék az élettől? 40 évesen nem halogathattam tovább a választ. Azt biztosan tudtam, hogy az újságkészítéshez a késő esti, éjszakai lapzártás világba nem térhetek vissza a gyerekek mellett. Alkotó munkát kerestem, természet közeli elfoglaltságot.

Hogy mi adta meg a választ? Hallottam, hogy a Hagyományok Házában ki lehet próbálni a mesterségeket és népi játszóház vezető képzés is indul.

Igen én szőni akarok – 2 év az expresszvonaton

Izgalmas két év következett, beleástam magam a szövés rejtelmeibe, tanultam a mesterséget, miközben végeztem a játszóház vezető képzést is. Sodort a népművészet a művészettörténet, felpezsdült a lelkem.

Aztán még szövő oktató is lettem. Csodálatos megtapasztalni, hogy milyen szép dolog továbbadni a tudást a gyerekeknek. Jó látni, hogy mi mindenben segíti, támogatja őket az ősi tudás. Nagyon remélem, hogy hatással tudok lenni rájuk.

Hadd mondjak még valamit: fehér holló vagyok a családban. Környezetemben sok a mérnök és senki nincs, aki a hagyományok mívelésére, továbbadására, tovább éltetésére adta volna a fejét.

És hogy hol lehet velem találkozni?

A Hagyományok Háza Nyitott műhelyébe bárki betérhet és ellesheti a mesterség fogásait. Ezen kívül 2 éve vezetem a Csillaghegyi Közösségi Ház gyapjú-szövő szakkörét. Figyelek rá, hogy a fortélyokat átadjam, de minél szabadabban tegyem ezt. Hogy a hagyományok szem előtt tartásával, szeretetével egy időben kísérletezzem és kísérletezésre buzdítsak. Szívem csücske a sárközi szőttesek, de a modern technikák és anyagok is fontos szerepet kapnak munkáimban és a tanításban. Fölkértek már arra is, hogy divatbemutatóra készítsek abszolút mai, hordható darabokat. Egyik kedvencem az erdélyi “festékes” szőttesek ihletéséből született  szőnyegem. A lényeg, hogy a múltból építkező darabokat be lehessen tenni egy mai nappaliba is.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen furcsa is az élet: sorokat rendezgettem annak idején az újságokban, s most tessék a szövőszéken is ezt teszem. Szövőszéken szőni nagy szerelem. Több száz szálat kell rendben tartani, nincs mese itt fegyelemnek kell lenni. Van egy muzeális értékű paraszt szövőszékem. Imádom, egy valóra vált álom, hogy ezen dolgozhatom. De nem akarok múzeumi darabokat szövögetni. Hiszen a hagyományt élővé tenni, használni kell és ez gyönyörű feladat.

 

 

 

 

Névjegy:

fotó: Detre Mikolt

szövő, szövő oktató

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás