Vendégünk: Üzbegisztán

A 30. Mesterségek Ünnepe egyik vendégországa Üzbegisztán. Az innen érkező mesteremberek mind kiváló képviselői szakmájuknak. Minden résztvevő olyan családból származik, ahol már hosszú generációk óta művelik az adott mesterséget. Láthatunk sárgaréz dombornyomó mesterséggel foglalkozó családot, textildíszítőt, aranyhímzőt, szőnyegszövőt, ékszerkészítőt, miniatűr festőt, textilfestőt, kerámia készítőt és festőt, kovácsot és fafaragót is.

uzbegisztan bevezeto

Akmal Musinov egy komoly hagyományokra visszatekintő, sárgaréz dombornyomó mesterséggel foglalkozó családba született. Iskolájukban ugyanazt a technikát alkalmazzák, amit a 18-19. században használtak. Édesapja, Sodik Musinov 7. generációs mestere a művészi dombornyomásnak és fémgravírozásnak. Akmalt már gyermekként is érdekelte ez a szakma. Már akkor is úgy gondolta, hogy ez igazi férfimunka, mivel fémekkel kellett dolgozni. A családjában művészi festményekkel díszítik a dombornyomott alkotásokat. Termékeiknél olyan tradicionális mintákat alkalmaznak, mint a kerek domborművek, a rozetták és egyéb geometriai alakzatok. Állatokat és madarakat ábrázoló 3D-s plasztikus képeket is használnak alkotásaiknál. Akmal sárgarézzel, vörösrézzel és nagyon ritkán ezüsttel dolgozik.

akmal musinov

Alifya Valiyeva tagja az üzbegisztáni kézművesek szövetségének. Ő a művészeti igazgatója a Smarland városban található “Aysel” kreatív műteremnek, valamint mestere a festés művészetének és a textildíszítésnek. A szövetek festése az egyik legősibb mesterség abból a korból, amikor még minden megfelelt erre a célra. Alifya a textilfestés sok különböző technikáját alkalmazza.

Alifya Valiyeva

Ezek egy részét “nodular”-nak hívják, más források szerint pedig “shibor”-nak.  Számára az a legfontosabb, hogy érezze, megértse a szövetet, és hogy barátságot tudjon kötni vele. Számos kiállításon mutatták be termékeit Moszkvától egészen Szentpétervárig. Egy másik hires textildíszítő, Lola Ganieva, ugyancsak résztvevője lesz a 30. Népművészeti Fesztiválnak.

Lola Ganieva

Az aranyhímzés Közép-Ázsia számos területén fejlődött, de egyedül Bukharában ismerték el hivatalos udvari művészetként. Napjainkban az aranyhímzést leginkább otthonok és ruhák díszítésénél alkalmazzák. A női rövid és hosszú mellények, fejfedők, házi cipők, övek, táskák díszítésénél használtak aranyszálakat. A férfi köpeny és kalap kötelező kellékeivé váltak a vőlegény öltözetének az esküvők alkalmával, de más ünnepi eseményeken is ezeket öltötték magukra a férfiak, valamint tiszteletre méltó vendégeknek is gyakran ajándékozták ezeket a ruhadarabokat. Különböző színű bársony és selyem szövetek képezték az aranyhímzett ruhák alapját. Azamet Abdullaev és Diffuza Bolteva mesterek fogják nekünk bemutatni ezt a csodálatos művészetet Gulnora Chorieva mellett.

Azamet Abdullaev Diffuza Bolteva

Gulnora Chorieva egy olyan családba született, ahol előtte már sokan foglalkoztak hímzéssel, így ennek köszönhetően ő maga is hamar elsajátította ezt a művészetet. Shakhrisabz-hoz közel született, ahol a hímzés különös élénkségéről híres. Ezt az egyedi hatást láncöltésekkel érik el a színes háttéren. A shakhrisabzi suzani hímzések sokkal inkább tűnnek szőnyegeknek, mint hímzett textíliáknak. Alkalmi ruhák díszítésénél is alkalmaztak hímzést. A tradicionálisan hímzett falpanelek, ágytakarók, asztalterítők, paplan- és párnahuzatok, táskák és függönyök nagyon népszerűek az üzbégeknél.

Gulnora Chorieva

Shukhrat Pulatov ugyancsak egy komoly tradíciókkal rendelkező hímző családba született. 11 évesen kapott először tűt a kezébe a nagymamájától, hogy gyakorolja a hímzést. A mintákat rajzolják a textilre. Hagyományos bukharai motívumokat használnak. Hagyományos hímzéssel díszítik a párnahuzatokat, fali díszeket, abroszokat, asztali futókat és köpenyeket is. Számos UNESCO és a bukharai kézműves fejlesztési centrum által szervezett iparművészeti képzésen és szemináriumon vett részt. Üzbegisztán, Kazahsztán, Olaszország, Törökország és Németország különböző vásárain és piacain mutatta már be munkáit.

Shukhrat Pulatov

Dildora Akbarova már iskolás kora óta foglalkozik a szőnyegszövés folyamatával. Még a nagymamájától tanulta ezt a mesterséget a nyári szünetek alatt. 2005-ben nyitotta meg saját szőnyegszövő műhelyét Üzbegisztánban. Szőnyegeket készít és a legtöbb munkája már elnyerte az UNESCO „Minőség Jelét”. Munkája során helyi, természetes festékkel színezett gyapjút használ. A szőnyegszövés egyik másik mestere, Ikbol Sokhibov, aki 12 évesen kezdte el tanulni a mesterséget édesapjától. Néhány év elteltével már el is indíthatta saját műhelyét. A családja által készített szőnyegek legnagyobb része speciális, törzsi szőnyeg, bukharai dizájnnal. Sok munkát fektetett a 15-16. századi bukharai szőnyegek újjáélesztésébe is, mivel nagyon nagy hatással voltak rá az akkori kor finoman kidolgozott motívumai. Számos közép-ázsiai és közel-keleti ország kiállításán vett részt.

Ikbol Sokhibov

Nodir Kuziev és Ferza Jabborova Makhammadkul Djuraevtől tanulták meg az atlasz-szövést. Az általuk és a többi tanítvány által alkotott szövetekre nagy a kereslet. A tanítványok, akik négysoros banorát, nyolcsoros khan-atlaszt, kétsoros selymet és négysoros  alacha szövetet szőnek, örülnek ennek és büszkék a termékeikre.

kuziev nodir

Izzatillo Ruziev tradicionális, bukharai ékszereket készít: kézzel készített, hagyományos, exkluzív ezüst és arany zománcozott ezüst karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket, fülbevalókat, nyakékeket drága és fél drága kövekkel díszítve. Származási helye, Bukhara számít az ékszerkészítés legjelentősebb központjának Üzbegisztánban. Az egyik frissen kifejlesztett technikája, amivel ékszereket készít, nagyon hasonlít az úgynevezett „plique-a-jour”-ra. Ez egy francia szó és azt az eljárást takarja, hogy a különböző színű zománc elemeket ezüst és arany válaszfallal különítik el egymástól. A bukharai iparművészeti központ tagjaként számos szemináriumra és képzésre kapott meghívást, valamint vehetett részt különböző kiállításokon Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Oroszországban, Tádzsikisztánban és Indiában.

Izzatillo Ruziev

Kakhramon Shoislamov iskolás kora óta foglalkozik miniatűrök festésével. Egy hosszú, 7 éves tanulási folyamat alatt szerezte meg a szükséges tapasztalatot és tudást tanárjától, az első lépésektől – a papírmasé doboz készítéstől egészen a lakkozás folyamatáig. A 7 év után, immáron mesterként elkezdhette saját műhelyét Abdul-Kasim Madrassah-ban, ahol jelenleg is dolgozik. A miniatűrök festésének művészete vált a családja hivatásává. A különböző méretű és formájú lakk papírmasé dobozokat tolltartóként, ékszertartóként használják, de ajándékként is szokták adni, valamint belsőépítészeti díszítőelemként is felhasználják. A változatos miniatűr festészetet hagyományosan alkalmazzák a falfestményeknél, nemzeti mennyezetek, oszlopok, fa tárgyak és lakk papírmasé dobozok díszítésénél. Kakhramon 1996 óta számos különböző iparművészeti kiállításon vett részt Tashkent-ben, Bukhara-ban, Samarkand-ban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Törökországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Arab Emírségben. Termékei (lakk miniatűr dobozok és régi papírra festett miniatűr festmények) néhány németországi, francia, angol és egyesült államokbeli múzeumban is kiállításra kerültek. 2009-ben megnyitotta saját miniatűr festmény műhelyét. Nagyon világos színekkel, tiszta megvilágítással, árnyékok használata nélkül dolgozik. Gyakran fest bonyolult képeket, mint pl. ablakon keresztül látható tájképeket, vagy belső tereket, amik kintről láthatóak. Számos munkájával lehet találkozni különböző országok múzeumaiban, emellett rengeteg helyi és nemzetközi kiállításon vett már részt.

Kakhramon Shoislamov

Khakim Kurbanov szintén miniatűr festmények mestere. 2009-ben saját miniatűr festmény műhelyt is nyitott. Nagyon élénk színeket használ, tiszta fényekkel, alkotásain nem használ árnyékolást. Gyakran alkalmaz úgynevezett összetett nézeteket, azaz amikor a táj is látható az ablakon keresztül, vagy a szobabelső látható kívülről. Több művét múzeumokban is kiállították, ő maga pedig gyakori vendége helyi és nemzetközi kiállításoknak is.

Khakim Kurbanov

Makhfuza Salimova divattervező, aki házi sapkák, női ruházatok, párnahuzatok, köpenyek, mellények, övek, cipők és egyéb különböző ruhadarabok készítésével foglalkozik. Összes termékét hímzésből, fából és selyemből készíti. Tagja az Üzbegisztáni Művészeti Akadémiának is. Mint a „Fiatal Népművészeti Fejlesztési Központ” igazgatója és egyben az IOV koordinátora 2013-tól Üzbegisztánban és Közép-Ázsiában, célja a kézműves szakszervezet megszervezése és az IOV hírnevének emelése Közép-Ázsiában.

Makhfuza Salinova

Nail Valiyev 1997-ben kezdte meg alkotói tevékenységét. Az alábbi eljárásokat használja a textileknél: batikolás, sarok-alsófoltozás, tonizálás, festés. A blokk-nyomtatás az egyik legősibb módja a szövetek mintákkal való díszítésének egy faragott pecséttel (kolib). A kolibot fafaragó mesterek készítik vázlatok alapján, állati zsírban alaposan átfőzött, erős fajtájú fák harántvágásával. A monokróm (fekete-fehér) blokk-nyomtatás technológiája általában az alábbi három lépésből áll: festék-előkészítés, anyag-előkészítés és festés. A festékragasztó alkotóeleme száradáskor megtöri az elrendezés geometriáját. Nail 2009-től dolgozik együtt annak az „Aysel” művészeti stúdiónak a kreatív munkatársaival, aminek köszönhetően több különböző kiállításon vehetett részt Moszkvában és egyéb fesztiválokon is.

Nail Valiev

Dildora Akramova iparművészetből diplomázott, művészettörténet tanár – textil szakterületen. 2007-ben az UNESCO részére tartott egy workshopot Taskentben a blokk-nyomtatásról. Dildora a férjével, Mirzo-Golibkhon Akramovval dolgozik együtt.Dildora Akramova úgy fejezi ki művésziségét a blokk nyomtatásban, hogy a széleken antik fa pecséteket használ, a középső részeket pedig egyedülálló módon, modern mintákkal díszíti.  Mindig új motívumokat von be a munkájába, soha nem ismétel korábbi mintákat. A gumi pecsétek használatával családja némileg eltávolodott a hagyományos techológiától. Minden egyes szövetdarab magába foglal egy apró darabot egy ősi technológiából is.

User comments

Rustam Usmanov első generációs kerámiatervező Ristan Városból. 1980-ban végzett a Tashkent Színművészeti és Művészeti Intézetben, Ipari Grafikus Művészeti szakon. A diploma megszerzése után visszatért szülővárosába és megkezdte keramikus tevékenységét. Mestere a festésnek, valamint különböző mázolási technikáknak. Jelenleg a kerámiák régi iskolájának művészeti örökségét igyekszik elsajátítani, vizsgálja a helybéli régészeti kutatásokon feltárt ereklyéket és újraalkotja az elveszett dísztárgyakat. Művészetében a népi hagyományok ismerete egyesül a magas professzionalizmussal. Egy igazi művészi mesterembernek tekinthető: munkái, amik számos országban kerültek bemutatásra és jelenleg is számos múzeumban képezik kiállítás tárgyát világszerte, az eleganciát és a kompozíció klasszikus művészi érettségét tükrözik.

Rustam Usmanov

Az Ikromovs család egy nagy múltú, bukharai kovács családból származik.  Salimjon és testvére a családi mesterséget édesapjuktól, Sayfullo-tól tanulták, aki 4. generációs kovácsmestere a családnak. A testvérek ma már saját műhelyeket működtetnek. Salimjon Ikromov számos kiállításon vett részt Németországtól kezdve egészen Angliáig. Az egyik legújabb sikere az Ikromov családnak a damaszkuszi acélkészítés hagyományának felélesztése volt Üzbegisztánban. Ezt a technikát széles körben alkalmazták a 17-19 században Bukhra városában, ám sajnos a 20. században ez a hagyomány megszakadt. A damaszkuszi acélkészítés technológiája rendkívül szofisztikált: több rétegben raknak össze meghatározott fajtájú fémeket, meghatározott sorrendben és ezek kombinációja adja végül a pengének a rendkívüli szilárdságot, keménységet és rugalmasságot.

Salimjon Ikramov

Alembayev Zinnatulla 1980-ban kezdte meg tevékenységét, mint fafaragó az „Usto”-i egyesület tagjaként. Üzbegisztánban a fafaragás művészetét egy sor különböző tárgyon gyakorolják – a hatalmas mennyezeti gerendáktól kezdve egészen az apró amulettekig. A 19. és 20. századi hagyományos építészetnek, mint ahogy azt eredeti példányok is szemléltetik, a faragott fa volt az egyetlen díszítő funkciót betöltő eleme. Díszítettek voltak az ajtók, a redőnyök, a kapuk, a mennyezeti gerendák, a teraszoknál használt oszlopok – az aivan és a shiipan. A népszerű üzbég művészmesterek egyik alapelve volt, hogy fel kell fedni és egyben meg is kell őrizni a fa szépségét. Ezt sűrűn faragott mintákkal, a fa felületének domborzati változtatásával, a természetes szépség megőrzésével, de egyben a fa textúrájának és színeinek felfedésével érték el. Aelmbayer már több nemzetközi és hazai kiállításon vett részt, többek közt Magyarországon, az Egyesült Államokban és Franciaországban is.

Zinatulla Alambaev