Vendégeink

 Jakutföld

Helyszín: Savoyai Terasz

A világ leghidegebb lakott helye nem Skandinávia, nem Kanada, és még csak nem is Alaszka, hanem a Szibériában fekvő Jakutföld. Itt található a valaha leghidegebb hőmérsékletet regisztrált település, Ojmjakon (többször is volt -70 °C), és a leghidegebb százezres lakosú város, Jakutszk is, ahol a decemberi és januári középhőmérséklet -42 °C körül mozog. Világszerte nincs még olyan hely, ahol ilyen alacsony hőmérsékleten állandóan élnének és dolgoznának emberek.

szaha a jakutok saját megnevezése, a jakut nevet talán a korábban a területen élő evenkik adhatták nekik. A mandzsu-tunguz nyelvet beszélő evenkik és nyelvrokonaik, az evenek kis számban még ma is élnek Jakutföldön, bár a jakuttal ellentétben az ő nyelveik erősen veszélyeztetettnek számítanak.

Jakutföld területe közel Indiáéval azonos nagyságú, 3 103 200 km², ennek több mint kétötöde az északi sarkkörön túl található. Jakutföld területe négy földrajzi zónában helyezkedik el. Területének 80%-a tajga, a többi tundra, erdős tundra és sarki síkság. Az erdős terület 85%-át dauri vörösfenyő alkotja, de megtalálható itt a borovi fenyő, a cédruslucnyírfanyárfa.

A jakutok egy törökkel rokon nyelvet beszélő nép, akik valószínűleg a 13. században vándoroltak ide a Bajkál-tó környékéről. A jakutok által beszélt szaha nyelv a török nyelvek családjába tartozik. Az idők folyamán erős mongol hatások érték, de megőrzött néhány paleoszibériai nyelvi maradványt is. Mivel a jakutok más török népektől viszonylag régen elkülönültek, nyelvükben sok a környező szibériai népektől átvett szó is.

Élőhelyük és foglalkozásuk alapján a jakutok két fő csoportba oszthatók. Az északi területen élő törzsek főként rénszarvastartással, a déliek pedig  és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoznak. Mindkét csoportra jellemző, hogy nomadizáló állattartásra rendezkedtek be, jurtáikat felszedve mindig a friss legelők felé hajtják állataikat.

 

Szahalin

Helyszín: Savoyai Terasz

Szahalin nagy, hosszúkásan elnyúló sziget a Csendes-óceán északi részében. A sziget területe csaknem Magyarországgal azonos területű, 78 000 km², népessége azonban alig több, mint 600 000 fő. Lakóinak zöme orosz.

A bennszülött népességen belül az ainuk délen, az ulták a sziget központi területein, a nyivhek északon élnek. Ezek az őslakos népek régen elsősorban halászatból (beleértve a tengeri halászatot is) éltek, melyet északon a rénszarvas tartás, délebbre a vadászat egészítettek ki.

A sziget a 19. század közepéig senki, pontosabban mindenki földjének számított. Oroszok, japánok, mandzsuk, sőt hollandok és angolok is partra szálltak itt, vadásztak, halásztak, megsarcolták a bennszülötteket, vagy kereskedtek velük. Japán, azon az alapon, hogy Szahalin és a Kuril-szigetek földrajzilag és kulturálisan Hokkaidō „meghosszabbításai”, 1845-ben egyoldalúan bejelentette igényét a szigetekre.  A kínai és a japán igényekre fittyet hányva az oroszok bányákat, hivatalokat, iskolákat, börtönöket és templomokat hoztak létre Szahalinon a 19. században.

Az 1945-ös jaltai konferencián a nagyhatalmak megegyeztek arról, hogy a Szovjetunió visszakapja az egész szigetet. A szovjetek augusztus 11-én támadást indították a szigeten állomásozó japán egységek ellen, 25-én pedig bevették a fővárost, Tojoharát. Már a második világháború utolsó napjaiban több tízezer lakost evakuáltak Japánba, de legtöbbjük az 1946-1950-es időszakban hagyta el a szigetet. Japán és a Szovjetunió jogutódja, Oroszország a mai napig nem írt alá békeszerződést és terület ma is vita tárgyát képezi.

A kolonizációk, háborúk, diktatúrák, tervgazdasági újítások, majd piacgazdasági reformok váltakozásának legnagyobb vesztesei kétségkívül a bennszülöttek, a nyivhek, orokok, nanájok, ajnuk, evenkik és más népcsoportok voltak, amelyeknek legtöbbjét hamarosan a kihalt fajok Zöld Könyvében kell keresnünk. Különösen drámaian alakult a ma negyvenezer főt számláló szahalini koreai kisebbség sorsa. A sziget északi részéből az 1990-es években tömegessé vált az elvándorlás a sziget déli részébe, illetőleg a szárazföldre.

Az ainuk zöme a japán Hokkaidó szigetre költözött, amikor az oroszok 1949-ben elűzték a japánokat Szahalinról és átvették a sziget feletti hatalmat.

Üzbegisztán

Helyszín: Sikló utca

Üzbegisztán hagyományőrző kézművességét bemutató mesteremberek mind kiváló képviselői szakmájuknak. Minden résztvevő olyan családból származik, ahol már hosszú generációk óta művelik az adott mesterséget. Láthatunk sárgaréz dombornyomó mesterséggel foglalkozó családot, textildíszítőt, aranyhímzőt, szőnyegszövőt, ékszerkészítőt, miniatűr festőt, textilfestőt, kerámia készítőt és festőt, kovácsot és fafaragót is.

 

Tadzsikisztán

Helyszín: Savoyai Terasz

Kirgizisztán

Helyszín: Savoyai Terasz

Kazahsztán

Helyszín: Savoyai Terasz

Kína

Helyszín: Savoyai Terasz

Sanghajból érkező mesterek között igazi kuriózumokat találunk: Chen Xuqi zománcművész, a 17 és 18-századi zománcozott dobozok készítésének a mestere.Chen Yu, a hagyományos kínai tésztafigurák készítője. Témáit leginkább a  hagyományos kínai színház és opera világából meríti. Több kínai és nemzetközi művészeti díj nyertese, művei különös népszerűségnek örvendenek világszerte.

Huang Genbao a miniatűr alkotások mestere. Specialitása az apró hangszerek készítése. Ezeket, a megszólaltatható remekműveket jellemzően 1: 100 arányban készíti. 1989-ben 1:100, 1:225, és végül 1: 800 arányú miniatűr Stradivari másolataival három alkalommal is világrekordot döntött. Huang Gengbao művészi munkásságának egy másik területe a Ming- (1368-1644) és Qing-dinasztia (1644-1911) korabeli bútorok hiteles miniatűr másolatainak készítése.

De érkezik papírvágó mester, pecsétfaragó, és fém és aranyműves is.