Vendégeink

A fesztivál évek óta vendégül lát külföldi kézműveseket is, idén pedig minden eddiginél több országból érkeznek résztvevők, tehát egy igazi nemzetközi kézműves fesztivállal ünnepelhetjük a jubileumot. A 30. Mesterségek Ünnepe kiemelt vendége ezúttal Üzbegisztán lesz, de mesterek érkeznek Törökországból, Jakutföldről, Spanyolországból, Kínából, Indiából, Moldáviából, Kirgizisztánból, Kazahsztánból, Tadzsikisztánból, Türkmenisztánból is, hogy alkotásaikkal elkápráztassák a budapesti fesztivál látogatóit.

Jakutföldi vendégeink

Különleges színfoltja lesz a rendezvénynek a Jakutföldről érkező kézműves mesterek: nyírfa kéregedény és csontfaragó, hangszerkészítő, kovács, viselet- és ékszerkészítő valamint a lószőrfeldolgozáshoz kapcsolódó mesterségek művelői.

Jakutia Oroszországban, Szibéria északkeleti részén helyezkedik el közel akkora területen, mint India. Bármily nagy is Jakutia, alig egymillió ember él a köztársaságban, ugyanis a vidék éghajlata igen kedvezőtlen. E területen élnek ma a török nyelvű szahák (orosz nevükön a jakutok), akik a 14. században vándoroltak északra, és honosították meg Északkelet-Szibériában a ló- és marhatartást. A szahák megjelenésével a füvespusztai kultúrák magas szintű kézműves technikái is megjelentek a sarkkörön túli tajgában és tundrán. Különösen kiemelkedő a szaha kovácstechnika, késes mesterség és ezüstművesség, amelynek termékei évszázadok óta keresettek egész Oroszországban. Különleges népművészeti értéket képviselnek emellett a szaha viselet egyes darabjai, amelyek éppen a klimatikus viszonyok sokfélesége miatt változatos szabásminták szerint használnak fel különféle alapanyagokat (hal-, marhabőr, prém). A szaha kézművesség legkülönlegesebb ága azonban a mamutcsontfaragás, amely nemcsak alapanyagában, hanem technikájában is igazi kuriózum.

jakutfold

Jakutia Oroszországban, Szibéria északkeleti részén helyezkedik el közel akkora területen, mint India. Bármily nagy is Jakutia, alig egymillió ember él a köztársaságban, ugyanis a vidék éghajlata igen kedvezőtlen. E területen élnek ma a török nyelvű szahák (orosz nevükön a jakutok), akik a 14. században vándoroltak északra, és honosították meg Északkelet-Szibériában a ló- és marhatartást. A szahák megjelenésével a füvespusztai kultúrák magas szintű kézműves technikái is megjelentek a sarkkörön túli tajgában és tundrán. Különösen kiemelkedő a szaha kovácstechnika, késes mesterség és ezüstművesség, amelynek termékei évszázadok óta keresettek egész Oroszországban. Különleges népművészeti értéket képviselnek emellett a szaha viselet egyes darabjai, amelyek éppen a klimatikus viszonyok sokfélesége miatt változatos szabásminták szerint használnak fel különféle alapanyagokat (hal-, marhabőr, prém). A szaha kézművesség legkülönlegesebb ága azonban a mamutcsontfaragás, amely nemcsak alapanyagában, hanem technikájában is igazi kuriózum.

Petrov Aleksandr Michailovich – hagyományőrző kovács és népi játékok készítője

Jakutia Taatta megyéjének Borobul falujában született 1958-ban. Sokgyerekes családban nőtt fel, édesapja Michail Petrov híres helytörténész és a szaha hagyományok jó ismerője volt.

Petrov Aleksandr az 1990-es években a Jakutia szerte ismert híres mesterrel, Mandar Uusszal dolgozott együtt. Ennek eredményeképpen a 20. század végére a többi Taatta megyéből származó kovácsmesterrel együtt elsajátította és felélesztette a szahák ősi fegyverének, a batasz (rövid kopja) készítésének titkait.  Több alkalommal volt Jakutia Bajanaj nevű versenyének győztese és díjazottja, a „Legjobb hagyományos szaha kés” és a „Legjobb hagyományos szaha  batasz” kategóriában.

petrov aleksandr

Napjainkban is készít hagyományos kovácsolású késeket, dorombokat, és az utóbbi években elkezdett gyerekjátékokat is készíteni, elsősorban nádból és fából.

Petrov Roman – csontfaragó

Jakutia Alsó Kolima megyéjének Cserszkij városában született 1972-ben.

Az orosz művészek szövetségének tagja, a népművészet mestere, a nami pedagógiai iskola tanára. Elsősorban csontfaragással foglalkozik, de járatos a kovácsmesterségben, az ékszerkészítésben, a jégszobrok faragásában is.

Androsova Natalia

1974. december 12-én született Jakutia Hangalasz megyéjének Menge falujában. Jelenleg Taatta megyében él. Férjezett, három gyermek édesanyja.

Tanárnő, aki egy zenei iskolában iparművészetet tanít.  Kedvenc időtöltése, hobbija a prémből műtárgy alkotás, de szereti a gyöngyfűzést, lószőr fonást is.

Andrasova Natalja

Jakutia népi mesterségeinek mestere, a hagyományos szaha varrás kiváló ismerője, Petrova Svetlana legmagasabb képesítést nyújtó textilstúdiójának tagja.

Gotovcev Roman Iljich

1960. szeptember 3-án született Jakutia Uszty Aldan megyéjének Tanda nevű falujában. Gyerekkorától érdekelte a rajzolás és a csontfaragás. Jakutia Szardana nevű ajándékkészítő üzemében tanult csontfaragást, majd dorombkészítést. Végül a jakutszki művészeti iskola ékszerkészítő szakát is elvégezte.

Dorombjai iránt nagy a kereslet, melyekkel számos díjat szerzett. A dorombkészítésen és csontfaragáson kívül hagyományos szaha késeket és fafaragásokat is készít.

golovcev roman

Fedorova Valentina Vasiljevna

1962. június 5-én született Jakutia Szuntar megyéjében, két gyermek édesanyja. Kiváló pedagógus, a népművészet mestere.

Hobbija a hagyományos szaha varrás, hímzés, rátétes technikával való dolgozás.

A Tojbohojszki Helytörténeti Múzeumban működő „Szimeh” elnevezésű szakkör vezetője, a Szuntar Szitime hagyományos varrás társaság tagja és a Szuntar megye mestereit és népművészetének kedvelőit tömörítő társaság tagja.

Danilov Aleksandr Dmitievich

1972 március 4-én született Jakutia Hangalasz megyéjének Pokrovszk városában. A kovácsmesterség, a fémöntés és a fémművesség kiváló ismerője, emellett ötvösművész.

Elsősorban szaha kések, övek, ékszerek és kisplasztikák készítése a fő specialitása. Céltudatosan azon munkálkodik, hogy a vasérc kinyerésének ősi szaha módszerét újjáélessze és elterjessze. 2008-2012 között számos kutatóexpedícióban vett részt Jakutia-szerte, amelyek során nem csak vasércet kerestek, hanem ősi kovácsműhelyek, vasércöntő helyek nyomait is kutatták. Ennek köszönhetően sikerült rekonstruálni a szaha kovácsmesterség alapjait.

danilov aleksandr

Törökországból érkező kézművesek

Tahsin İstengil (textilnyomás)

A művész 1957-ben Isztambulban született.1985 óta foglalkozik képzőművészettel, a Török Nemzetgyűlés Képzőművészeti Kutató Bizottságától  2005. május 31-én kapta meg “A Népművészet Mestere” oklevelet. 1992-ben felkerült Denizli Megye Kulturális Igazgatóságának “Megyei Kézműves Mesterek” listájára, mint textilnyomó mester.

tahsin istengil

Arzu Karagöz (nemezkészítő)

1967-ben Isztambulban született. 1980 és 1986 között festőművészetet tanult, majd 1990 és 2008 között számos hagyományos kézművességgel foglalkozó kurzuson vett részt. 2009 óta az elismert török nemezkészítő mester, Mehmet Girgiç mellett segédkezik. 2013 óta a Török Kulturális Alaptványánál nemezkészítést tanít.

arzu karagöz

 India

Abduljabbar M. Khatri – batikolás (Bandhani művész)

Abduljabbar Khatri a Khatri közösség tagja, amely századok óta a hagyományos textilfestők közössége. Batikolással, blokk nyomtatással, batik nyomtatással és szitanyomással is készítenek textileket.

2006-ban és 2007-ben elnyerte az UNESCO Kiválóság Pecsétjét, 2008-ban pedig második helyezést ért el a Kézműves Világtanács megmérettetésén a kortárs mintákban alkalmazott kiváló batikoló munkájáért.

660

Sufijan Khatri (Ajrakh kézi blokk nyomtatás természetes festékekkel)

Apjától, Dr. Ismail Mohammad Khatritól tanulta a hagyományos szakértelmet. Családja 10 generáció óta műveli a tradicionális Ajrakh blokk nyomtatást.

Célja, hogy az Ajrakh művészetet újabb piacokra vezesse be és megújítsa, visszahozza ennek a technikának a dicsőségét és ennek következtében a közösségének többi kézművesét is arra inspirálja, hogy foglalkozannak ezzel a technikával. 2008-ban és 2012-ben elnyerte az UNESCO Kiválóság Díját.

 khatri 660

Vankar Shamji Vishram

A kézi szövés az életének, a közösségének és a kultúrájának is része. A munkát apja útmutatásával kezdte meg, 15 évesen. 1996-ban, amikor lediplomázott, kiváló kézművessé is avatta.

Élete legemlékezetesebb időszaka 2005-ben volt, amikor megkapta az indiai Textil Minisztérium Nemzeti Díját, és ugyanebben az évben elnyerte az UNESCO Kiválóság Pecsétjét is.

Hatalmas változások történtek a mesterségé hagyományaiban, amióta dolgozni kezdett. Elődei nehéz darabokat szőttek, mint a Dhabda (gyapjú takaró). Annak érdekében, hogy új piacokra tudjanak belépni, könnyű darabokat kezdett szőni, mint a sálak, stólák, kesztyűk, stb., nagyon finom szövéssel és lágy anyagokkal.  Hisz abban, hogy életben tudják tartani a hagyományaikat, miközben alkalmazkodnak a változó időkhöz és piacokhoz is.

3. Bobbin Filling - Samdzsi Vankar_660